A jelenlegi adóelosztási rendszer az alkalmazottak és magánvállalkozók személyi jövedelemadójának újraelosztásán alapul, amit az 564/2004. számú törvény szabályoz és a 668/2004. számú kormányrendelet határozza meg a pontos végrehajtást. A személyi jövedelemadóból származó bevétel teljes összege az önkormányzatok között kerül szétosztásra, 70%-át az községi, 30%-át a megyei önkormányzatok kapják (a megyei önkormányzatokkal a továbbiakban nem foglalkozunk).
Az elosztás során több, különböző súlyú szempontot vesznek figyelembe, ez határozza meg pontosan, hány eurót kap egy-egy község. Az idevágó kormányrendelet négy különböző szempontot határoz meg. Az első, talán a legérdekesebb szempont a lakosság száma és a tengerszint feletti magassági szorzó, melyet az abszurd helyzet bemutatása miatt két különálló adatként kezelünk a továbbiakban. Így tehát öt szempontot különböztetünk meg, amelyek különböző súllyal bírnak a képletben. Az elosztásra kerülő összeg legnagyobb részét a beiskolázott diákok száma alapján osztják tovább a községek felé, tehát ennek van a legnagyobb súlya, mégpedig 40%. A második 32%-kal a nagyságrendi szorzó alapján meghatározott összeg, a harmadik a magassági szorzóval kiszámolt részesedés, ami a teljes összeg 13%-a, ezt követi a lakossági arány 10%-kal és végül a legkisebb súlya a 62 év feletti lakosság arányának van, ami mindössze az összeg 5%-át teszi ki.
A községek szempontjából a számítás alapvetően három lépcsőfokból áll. Ezeket az alábbi példával szemléltetjük:
1. A személyi jövedelemadóból származó teljes adóbevétel elosztása 70%-30% arányban,
Például, ha 1 milliárd eurónyi teljes bevételt termelt az ország a személyi jövedelemadókból, abból 300 milliót kapnak a megyei és 700 milliót a községi önkormányzatok.
2. A 70%-ot képező összeget további öt részre osztják az öt felsorolt szempont súlyának megfelelően
A 700 millió eurót tehát ötfelé osztják a következő módon
- a lakosság aránya alapján meghatározott összeg – 10%: 70 millió €
- magassági szorzóval meghatározott összeg – 13%: 91 millió €
- nagyságrendi szorzóval meghatározott összeg – 32%: 224 millió €
- beiskolázott diákok száma alapján meghatározott összeg – 40%: 280 millió €
- 62 év feletti lakosok száma alapján meghatározott összeg – 5%: 35 millió €
3. Az egyes községek részesedésének meghatározása
Az egyes részösszegekből meghatározzák minden község saját részesedését. A képlet működését tekintve gyakorlatilag minden részösszeghez egy-egy arányt társít községenként. Minden község számára öt arányszámot számol ki, amiket az öt részösszegre alkalmazva, tehát azzal megszorozva és végül összesítve megkapjuk az adott község részesedését az adóbevételből (egészen pontosan a személyi jövedelemadóból származó országos adóbevétel 70%-ából).
Például, ha „X” község arányszámai a felsorolt szempontok szerint sorban 1%, 0,5%, 1%, 0,7%, 1,2%, akkor „X” község részesedését a következőképpen számoljuk ki:
- a lakosság aránya alapján meghatározott összeg: 70 millió € * 1% = 0,7 millió €
- magassági szorzóval meghatározott összeg: 91 millió € * 0,5% = 4,55 millió €
- nagyságrendi szorzóval meghatározott összeg: 224 millió € * 1% = 2,24 millió €
- beiskolázott diákok száma alapján meghatározott összeg: 280 millió € * 0,7% = 19,6 millió €
- 62 év feletti lakosok száma alapján meghatározott összeg: 35 millió € * 1,2% = 0,42 millió €
- „X”község teljes részesedése: 27,51 millió €
A példa természetesen a valóságnál néhányszor nagyobb arányszámokat használ a könnyebb megértés érdekében így a községek részesedése is nagyságrendekkel alacsonyabb a valóságban, viszont a rendszer működése a gyakorlatban azonos.
Nézzük részletesen az egyes szempontokat:
Lakosság aránya
Talán a legegyszerűbb szempont. Minden község számára az előző év január 1-i lakosságszám alapján kiszámítják a község lakosságának arányát az országos összlakossághoz képest. Ezzel az aránnyal szorozzák be az ehhez a szemponthoz kiszámolt részösszeget, és így kapja meg minden község a maga részesedését az adott szempont alapján. A legmagasabb arány természetesen a fővárosé, 7,9%, a legalacsonyabb a hét lelket számláló Meredélyé (Príkra), 0,00013%.
Ha például az ehhez a szemponthoz kiszámolt részösszeg 100 millió euró, Pozsony 7,9 millió eurót kap, Meredély pedig 130 eurót.
Beiskolázott diákok száma
Az előzővel ellentétben ez a szempont a legbonyolultabb az egész képletben. A diákok létszámának figyelembevételén túl 20 egyedi szorzóval látja el a különböző kiemelt, a községek területén működő oktatási intézményeket, illetve külön nagyságrendi szorzót használ az óvodák esetében.
Ennek a szempontnak van a legnagyobb súlya a képletben, ez határozza meg a legnagyobb részösszeg eloszlását. Ebből adódóan a teljes elosztást tekintve a legtöbb, vagy legnagyobb oktatási intézményekkel rendelkező önkormányzatok tudnak nagyobb részesedést elérni, amit csak fokoz, ha a 20 kiemelt, külön szorzóval rendelkező intézmény valamelyike is az önkormányzat területén működik. Fontos megjegyezni, hogy a számításkor nem veszik figyelembe az adott iskola fenntartójának kilétét, csak az számít, hogy egy-egy intézmény az adott község területén működik, tehát a magán, egyházi és állami iskolák egyaránt az adott községhez tartoznak a képlet értelmében.
62 év feletti lakosok száma
A lakosság arányához hasonlóan egyszerű számítási szempont, amely gyakorlatilag ugyanúgy működik. Az erre elkülönített részösszegből minden község olyan arányban részesül, amilyen a területén élő 62 év feletti lakosok aránya az ország összes 62 év feletti lakosához képest. Az országban a legnagyobb aránya 2019-ben Pozsonynak volt (8,92%), a legalacsonyabbon két község osztozik, Veres (Červeňany) és Meredély (0,00028%). Ennek megfelelően 2019-ben Pozsony ebből a részösszegből 9,9 millió eurós bevételt kapott, míg a két másik említett község egyenként 313 eurót.
Magassági szorzóval meghatározott szempont
A magassági szorzóval meghatározott részesedést a kormányrendelet a lakossági aránnyal együtt kezeli, mint azt jeleztük, azonban külön figyelmet szentelünk neki egyrészt azért, mert a képlet valójában külön számolja, valamint a működése és hatása – véleményünk szerint – különös figyelmet igényel.
Valójában ennek a szempontnak az alapja is a községek lakosságának aránya az országos lakossághoz képest, de ezt még egy 0,75-től 2-ig terjedő magassági szorzóval kell a számítás során módosítani. Mivel szorzóról van szó, amennyiben az értéke nagyobb, mint 1, akkor növeli az adott község részesedését a kiszámított alaphoz képest, ha kisebb, mint 1, csökkenti azt. A kritikus tengerszint feletti magasság, amelynél a szorzó csökkentőből növelőbe fordul, 300 méter.
Az 512 magyarlakta község közül mindössze 18 rendelkezik növelő magassági szorzóval. Közülük tizenöt a legmagasabban fekvő magyarlakta járásban, a rozsnyóiban található, további kettő a rimaszombati, egy pedig a lévai járásban. A csökkentő szorzójú községek harmada magyar. A legmagasabb szorzó Deménvölgyhöz (Demänovská Dolina) tartozik, az értéke pedig kereken 2, míg a legalacsonyabb szorzó Bodrogszögé (Klin nad Bodrogom), 0,75. Utóbbi község magyarlakta.
Nagyságrendi szorzóval meghatározott szempont
A másik olyan szempont, amely diszkriminatív jellegűnek tekinthető a képletben, a nagyságrendi szorzó. Hasonlóan a magassági szorzóhoz, ez is a lakossági arányt módosítja, és ugyanúgy lehet csökkentő és növelő hatású attól függően, hogy egynél nagyobb vagy kisebb. A kormányrendelet hét nagyságrendi csoportot állapít meg, amelyekhez egy-egy szorzó párosul. Pozsony és Kassa városa, valamint az 50 ezer lakos fölötti városok rendelkeznek növelő szorzóval.
A nagyságrendi szorzó tehát a nagyvárosokat hozza előnyös helyzetbe, Pozsonyt és Kassát beleértve összesen tíz város van az országban, amelynek a szorzója növelő. Az összes többi községtől ezekhez csoportosítanak át forrásokat. Érdekes még, hogy minél kisebb egy község, saját költségvetésének arányában annál nagyobb részben járul hozzá a nagyvárosok többletéhez.
A nagyságrendi szorzó gyakorlatilag egy, már a képletben lévő elemet, a lakosság méretén alapuló szempontot alkalmazza újra, csak ebben az esetben nagyobb súllyal és tíz esetet kivéve diszkriminatív módon.
